Nagy vörösekről írtam már néhányszor, de ahogy a hideg idő beköszönt, megint csak többször lesz téma az a bizonyos brutál zászlóshajó.
A Fritz Pincészetnél voltatok már? Én megmondom őszintén, még jó tíz éve nem is annyira a borok miatt jártam oda, hanem mert…
Dúzsi Tamást elsősorban a rozéiról ismeri a szélesebb közönség, pedig érdemes belekóstolni a szekszárdi borász vöröseibe is.
Emlékszem, borrajongásom hajnalán hogy volt a megkérdőjelezhetetlen etalon, a hozzáértés szimbóluma Dúzsi Tamás rozé területen. Hogy minden évben…
Kicsit borúlátó hangulatba kerültem a múltkor, de talán nem alaptalanul, és szerintem nem vagyok az érzéseimmel egyedül.
Ami a lelki letargiát okozta, az a borfogyasztási szokások változatlansága. Sokan használják a forradalom, borforradalom kifejezést, és most ez alatt értsük…
Mindig öröm új pincészettől kóstolni, nemcsak az újdonság varázsa, de annak ígérete, jelzése, hogy mindig van, aki újat, mást szeretne, és nem is fél megvalósítani.
Szekszárdról mindig örömmel kóstolok rozékat, mert általában jók, nehezen húzhatóak egy kaptafára,…
A múltkori sillerhez hasonló, mégis különböző stílusú fuxli-val folytatjuk, ami az Eszterbauer Pincészetből került ki: a két bor összevetése jól megmutatja a fajta sokszínűségét.
A fuxli kezdeményezésről már írtunk néhány sort, most még annyival egészítenénk ki, hogy…
Megint egy rögzült ideám. A siller. Hogy nagyon helye van a magyar borpalettán, és bár távol álljon tőlem a nemzeti elvakultság, mégis azt kell mondanom: egy igazán magyar borral van dolgunk, és már csak emiatt is figyelnünk kell rá.
Persze az elmúlt évszázadokban, de még…
Bitang nagy szerencséje a magyar bortermelőknek, hogy a merlot simulékony, csendes és könnyen alkalmazkodó szeretőnek bizonyult: néhány évtized alatt az egyik legelterjedtebb szőlőfaj lett az országban.
No nem mintha bármi bajunk lenne a világfajtákkal, csak éppen nem kizárólag…
És akkor kezdjük az évet valami frissel, valami lendületessel, valami tisztával. Egy 2013-as rozéval, egy különösen fosszar munkanap végén, a hosszú téli szabadságról való döcögős visszatérést más már úgysem mentheti meg.
Nem mintha az alkohol bármi problémára megoldást…
Amilyen lassan vánszorgónak érzem az őszi hónapokat, november végére annyira gyorsul fel számomra az idő. Részben polgári foglalkozásom miatt, ez az időszak mindig plusz munkát, túlórákat jelent, amit mégis valamilyen perverz módon még élvezek is. Másrészt a kiterjedt…
Németh Janó borai iránt mindig enyhe elfogultságot érzek magamban. Egyrészt szekszárdi, minden előnyével és hátrányával együtt, másrészt fiatal, aztán inkább kisebb, családi birtokról van szó, végül pedig, legfontosabb okom és érvem: a pincéjéből rendszerint őszinte, a…