Ritka lehetősége egy borvidéknek, ha van valamije, ami a többinek nem. Hozzáadott érték, helyzeti előny, nem a sok ugyanolyan közül kell kitörni, az egyediségért, az ingyen marketingért még csak meg sem kell erőltetni a fantáziánkat, elég lenne egyszerűen csak rendesen…

Elmondom én, miért húzom sokszor a számat, ha öt-hat évesnél öregebb borral találkozom. Mert nagyon ritkán tudom, hogy mire számíthatok. Inkább konkrét pincészetek konkrét borainak konkrét évjáratából választhatok csak közel bizonyosan, ezért is fontos, hogy megbízható…

Olyan fehérborokat csinálnak akkor mennyiségben tőlünk nem messze délre, hogy az felér egy totális hadüzenettel. Látható reagálás erre még nem történt, mondjuk a magyar borozók sem rohannak grasevináért a TomMarketbe. Még. Mi azért előkóstoltunk már a múltkor, és azt…

És akkor kezdjük az évet valami frissel, valami lendületessel, valami tisztával. Egy 2013-as rozéval, egy különösen fosszar munkanap végén, a hosszú téli szabadságról való döcögős visszatérést más már úgysem mentheti meg. Nem mintha az alkohol bármi problémára megoldást…

Amit kislányként imádtam és legjobban vártam a szilveszterben, az egy fiatalkori baklövés után felnőttként is mumus maradt. Pezsgőt ritkán iszom, bár tudom, hogy ez inkább csak fejben való tagadás. Mert van néhány olyan tétel, ami a csoda csodája, de hogy nehogy érdemtelenül…