A múltkori sillerhez hasonló, mégis különböző stílusú fuxli-val folytatjuk, ami az Eszterbauer Pincészetből került ki: a két bor összevetése jól megmutatja a fajta sokszínűségét.

A fuxli kezdeményezésről már írtunk néhány sort, most még annyival egészítenénk ki, hogy a szakmai, minőségi fékek elvileg arra hivatottak, hogy biztosítsák és megszilárdítsák a fajta elismertségét és népszerűségét.

A brand-et létrehozó csoport amolyan alulról jövő kezdeményezésként alakult a szekszárdi borvidéken belül, a tagok által alkotott szabályokkal, normákkal. A borász a brand-hez csatlakozva elfogadja a feltételeket, miszerint a közösségi megjelenés nem alanyi jogon jár, hanem a bornak át kell esnie egy minősítési bírálaton. Így előfordult már, hogy egy nem olyan sikeres tételnél nagy és kisebb borászat is inkább nem adott be a közösbe tárgyévben sillert.

Ez minimum üdvözölendő, hogy nem a borpolitikai súly alapján osztják az aranyat, hanem van végre tényleg egy független kezdeményezés, ötlet, közösség, ahol tényleg csak egy, pontosabban két dolog számít: hogy a bor jó legyen, a fogyasztó meg elégedett.

Nincs ugyanis annál elkeserítőbb, amikor a tisztelet, rosszul értelmezett megfelelési kényszer, vagy akármi miatt olyan borok is megkapják a minőséget elvileg biztosító jelképet, plecsnit, logót és nevet, amelyek minőségben elmaradnak az elvárhatótól. Egy darabig persze lehet ezzel játszani, de ahogy a borértő közönség tábora szélesedik, gyarapodik, úgy válik ez igencsak veszélyes fegyverré, ami végső soron a többiek hitelét, más borászatok szavahihetőségét is rontja.

Aztán már csak azért is üdvözölendő az ilyen együttműködés, mert felvillant valamit a rendesen megosztott borásztársadalomból, valami jelét mutatja meg annak, hogy igenis van itt együttműködés, lehet itt dolgozni a közös célért, van olyan forma, aminek megvalósulása esetén mindenki jól jár, mindenki profitál, win-win szituáció. Ráadásul történet is van benne, amit a legendákra kiéhezett közönség különösen szeret és igényel, egy korty bor mellé kézhez kap egy élményt, ami talán sokkal izgalmasabbá, ízletesebbé teszi a bort is.

Az Eszterbauer fuxli a hagyományos fajtából, kadarkából készül, a sillerek inkább könnyedebb, csalogatóbb családjába tartozik. Bontás után illatában meggy, cseresznye, nekünk egy kis rozés-szamócás jelleg is beköszön. Harsány, de abszolút pozitív érzetet keltő savanyag, jóleső, lazakortyok, jéghideg szódát kíván még magába. Hét pont egyértelműen jár neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.