Mindig öröm új pincészettől kóstolni, nemcsak az újdonság varázsa, de annak ígérete, jelzése, hogy mindig van, aki újat, mást szeretne, és nem is fél megvalósítani.

Szekszárdról mindig örömmel kóstolok rozékat, mert általában jók, nehezen húzhatóak egy kaptafára, tehát kellőképpen színesek. És akkor azt még nem is vettem számításba, hogy ott vannak a sillerek mellettük, amivel gyakorlatilag végtelenné szélesíthető és variálható a fehér és borok között felállítható kóstolósor.

Tényleg csak általában, de elmondhatjuk, hogy a szekszárdi rozék ressek, frissek, ropogósak, kissé magasabb savakkal, gyönyörűen kimunkált gyümölcsökkel, hogy öröm inni őket magukban és szódával. Persze az elvárás az nagy, merne is az ember mást készíteni, Dúzsi Tamás alias Rozékirály szomszédságában. Túl azon, hogy megérdemelten kapja az elismeréseket minden évben, Dúzsi Tamás még egy fontos dologra megtanít: jó rozé készítéséhez nem kell varázslat, intuíció, csak fegyelem, pontosság, szakértelem, és ezek megfelelő mennyiségű és időbeli használata, ettől lesz tökéletes a rozé, nem pedig az ilyen-olyan élesztőtől.

Ráadásul ez a szomszédság egészséges versenyhelyzetet is teremt, szerintem irigységet nem is annyira találunk a szekszárdi rozékészítőknél, mint inkább eltökéltséget, hogy én akkor is jobbat készítek. (Vagy gondolom, esetleg szeretném hinni ezt női fejjel, naivan.)

A Herr Pince rögtön erős indítást választott magának, szinte azonnal bekerült az idei Fuxli válogatásba, cilinderes rókával a címkén, (és ezzel együtt a Bortársasághoz, meg még sok más borkereskedőhöz) kis pinceként ez azért óriási szó, és nagy segítség is. 

Mi a rozéra mentünk most rá, a fuxli csavarzárja után meglepő, vagy inkább szokatlan zárási móddal: üvegdugóval. (Aminek azért a marketing és vásárlói elvarázsoláson, egyediségen túl más célját nem véltük felfedezni, abban viszont kétségtelenül hatékony.)

Szóval eltávolítjuk az üvegdugót, a rozéból gyümölcsök, nekünk kisebb hűvösség köszön vissza. Pohárban szerethető szénsavasság, kis fanyarság, a gyümölcsök mögött vékonyabb, de harmonikus test. Mi örömmel ittuk, szódával is, hét pont biztosan, és még sok ilyen bort kívánunk. (Magunknak :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.