Kicsit borúlátó hangulatba kerültem a múltkor, de talán nem alaptalanul, és szerintem nem vagyok az érzéseimmel egyedül.

Ami a lelki letargiát okozta, az a borfogyasztási szokások változatlansága. Sokan használják a forradalom, borforradalom kifejezést, és most ez alatt értsük azt, hogy egyre többen csinálnak jó bort, és/mert egyre több az olyan vásárló, borfogyasztó, aki keresi is ezeket a tételeket.

Jelen állapotokat szemlélve viszont jó eséllyel is csak lassú égésről beszélhetünk, átütő, gyors változást hozó folyamatokról semmiképpen. Nem is biztos, hogy ez egyáltalán lehetne gyors dolog. De az embernek néhány éve még volt egy olyan érzése, benyomása, persze lehet, hogy a közeg vakította el, hogy valami iszonyatosan nagy dolog van készülőben, változóban, lám, egyre több boltban, vendéglátóhelyen figyelnek oda a borkínálatra, a borászok meg hajh, és a sok borblog és boros média, ahogy beszivárgott a mindennapi élet különböző felületeire is a borfogyasztás.

Érdemben, széles tömegek mégsem álltak rá a minőségi magyar borra, nem keresnek hozzáértőbben, figyelmesebben, legalábbis ez továbbra is egy szűk, érzékeny és minőségorientált közönség privilégiuma. Hibáztatni igazságtalanság lenne bárkit, ugyan nincs kétségünk affelől, hogy valami, bármilyen állami, kormányzati átgondolt és szakmai bormarketing csak segített volna az ügyön, ilyen azonban vagy eleve félresikerült, vagy el sem indított, vagy nem a megfelelő helyre irányított volt.

Én tényleg (és nem csak én) meg voltam győződve, hogy itt egy-két éven belül az középréteg egymást fogja taposni a magyar borászatok tételeiért, hogy kinyílik az olló, és a borászatoknak az lesz a legnagyobb gondja, hogy tavaszra elfogy az összes bora. A normális borászatok ezért a változásért elég sokat tettek: minimum nem adták fel, persze ha ilyen könnyen adták volna, akkor más szakmát választanak.

Talán a nemlétező középréteg is az oka ennek a nyitott szemmel járó közeg kialakulásának. Az is igaz, hogy azt a néhány évtizedet, ami alatt lényegében az emberek nagy része el volt zárva a jó boroktól, vagy a borfogyasztástól, ami alatt a más országokban a maga bukdácsolásaival ugyan, de mégiscsak elért egy szintre, színvonalra, hogy a kultúra részévé vált, addig Magyarországon ez nem történt meg. Vagy legalábbis néhány év alatt nem.

Mindegy is. A szekszárdi Eszterbauer Pince Kadarkájával kárpótoljuk magunkat, és hessentjük el a borús gondolatokat. Bontás után intenzív kadarkás illatok, meggy, cseresznye, ízében kiegészül némi eperrel. Könnyű játékos, de nem kell félteni, mert van benne akarat, lendület, szép savak. Jól esik meginni, fajtájában példamutató! Hét pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.