Nagy vörösekről írtam már néhányszor, de ahogy a hideg idő beköszönt, megint csak többször lesz téma az a bizonyos brutál zászlóshajó.

A Fritz Pincészetnél voltatok már? Én megmondom őszintén, még jó tíz éve nem is annyira a borok miatt jártam oda, hanem mert vendéglátás meg ételek tekintetében messze kiugrott a szekszárdi kínálatból. (Ha most a pincészetek nem nézem.)

Házias ízek, érezhetően jó alapanyagok, már-már giccsbe hajló, de azért még bőven elviselhető parasztromantika. Olyannyira, hogy a borokra sokszor árnyék is vetült, vagy legalábbis a csillogásuk mosódott el kicsit. Fesztiválokon ugyan mindig megittam a magam fehér kadarka, decsi szagos, rozé vonalát, feljebb viszont ritkán merészkedtem, kicsit az árakat találtam erősnek mindig.

Viszont apránként sikerült többször is végigkóstolnom a prémium sor borait is, és főleg az elmúlt években volt olyan érzésem, hogy nagyon nem tudok mellé nyúlni. Ugyan egyfajta uniformizálódás észlelhető volt, de emellett mégis mindegyik bor bírt valami egyedi jellemzővel. Mire gondolok itt?

Uniform volt abból a szempontból, hogy nagyjából minden tételre igazak voltak a következők: fajtaválasztásban, ízben ugyan megjelenik, de az átlag szekszárdihoz képest kicsit enyhébben a „szekszárdiság”. (Ezt ellensúlyozandó olyan tételek is kerültek palackba, mint decsi szagos, fehér kadarka, blauburger, stb., ami máshol hírmondónak sem maradt.) Minél feljebb megyünk, a borok általában véve annyira lecsiszoltak, technológiailag rendben vannak, nincs rajtuk semmi szöglet, hogy fogást találjunk rajta. Aztán nem egyszerre vastag, hatalmas, harapni való, de kerek, egyensúlyban lévő tételek vannak.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy a csalódás réme itt a legkisebb, viszonylag bátran emelhető le egy-egy erősebb tétel – majdnem akármennyiért, nyilván nem hétköznapra, de az ünnepekre. (Most csak azért jutott eszembe ez az egész, mert a minap Villányban futottam össze az (ex)borásszal, de mivel részleteket nem volt hajlandó elárulni a váltásról, csak annyit várok kíváncsian, kis vásárlói kísérletként, mennyire függ össze minden mindennel, hogy változik-e ott, meg itt a minőség, egy személyben egy nemtulajdonos borász mekkora ráhatással bír a borok folyására.)

Bontunk, egy órát szellőztetünk. Illatban lekvár, erdei gyümölcsök, és a kortyban is ez köszönt vissza nagyobb hangsúllyal. Kerek savak, kávé, tartás, hosszan elnyúló lecsengés. Merlot a javából. 8 pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.