Dúzsi Tamást elsősorban a rozéiról ismeri a szélesebb közönség, pedig érdemes belekóstolni a szekszárdi borász vöröseibe is.

Emlékszem, borrajongásom hajnalán hogy volt a megkérdőjelezhetetlen etalon, a hozzáértés szimbóluma Dúzsi Tamás rozé területen. Hogy minden évben fixen, megbízhatóan valaki ugyanolyan (néha jobb) rozét készítsen, már ez hatalmas teljesítmény. A kiegyensúlyozottság olyan dolog, hogy nemcsak a pincében, vinotékában megvásárolt bor van a csúcson, de a hiperből random levett termék is ott legyen a szeren.

Szerencsére kevés borászatot érint ez a probléma, de talán egy-két szót ejthetünk róla. Főként a hirtelen nagyot növő borászatok esetében tapasztalhatunk olyat, hogy mintha a hiperben megvásárolt bor nem ugyanaz lenne, esetleg minősége nem az, amit elvárnánk. Elvétve, de előfordul, lévén az éves piacra dobott palackmennyiség nincs azonos arányban a szőlőterület nagyságában.

Szóval ha biztosra akarunk menni, és nem vakon botorkálni a polcok között, vásároljunk a pincészetnél. Jó, ez nem mindig kivitelezhető, még úgy sem, ha egy borvidéken élünk, nameg ha nem nagy tételben vásárolunk, egy-egy palack borért miért szaladna le az ember a pincébe?

Ha rendelkezünk kellő háttérismerettel, szerintem tökéletes lehet a bevásárlóközpont, nyilván az értékesebb, idősebb borok esetében már ez sem annyira aranyszabály. A legbiztosabb és kényelmesebb megoldás még mindig a vinotéka, borkereskedés, ahol jó eséllyel értő és gondos kezek válogatják össze a vakon letesztelt borokat, mert mondjuk induljunk ki abból, hogy a profit mellett igenis számít az, hogy csak jót adjak el a vásárlóimnak.

A menoire sajnos annyira nem elterjedt Magyarországon, a nemzetközi fajták között nyilván több jobban eladható/könnyebben kezelhető/megbízhatóbban nagy bort adó fajta van, pedig gondos és hozzáértő kezek alatt minimum kellemes, könnyed és kedves bort ad. Még több odafigyeléssel pedig egészen nagy borok készíthetőek belőle, meghálálandó a törődést. Itthon ismert még kékmedoc vagy medoc noir néven – utalva családi helyére.

Bontás után áttetsző, élénk piros színű Dúzsi bort töltök a pohárba, a fajtának megfelelően jellegzetes, virágos illatokkal. Ízben a könnyedebb műfaj képviselői, bogyós gyümölcsök, erdei gyümölcsök köszöntgetnek, határozott savakkal. Hétköznapokra, komolyabb kóstolósorhoz felvezetőnek tökéletes! Hat pont érte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.