Tudom, hogy sokszor, sok borra, borászatra, borászra elmondtam már, vagy leírtam róla, hogy mennyire szeretem, és tulajdonképpen a tény, hogy írok róla, már egyfajta jelző, de most megint csak ki kell emelnem egyet még a saját kedvencek közül is néhány bejegyzés erejéig: Ruppert Ákost és borait.

A fiatal villányi borász a borvidék legnyugatibb csücskében működik, Babarcszőlősön. Szőlőben és szőlőművelésben rendkívül erős, s inkább, legalábbis a többiekhez viszonyítva működik csendben, már-már árnyékban, borait mégis keresik és el is viszik.

Elég jó ár-érték arányban kínál jó alapanyagból, szemöldökfelvonós borokat, tiszta, kiegyensúlyozott és emlékezetes tételeket. Legutóbb a TOP25-be került be a 2011-es merlot-jával, pedig a nemzetközi vörösboros mezőny idén is elég erős volt, szóval ez a kategória külön erős.

Talán csak az én mániám, de kifejezetten szeretem azt, ha egy bizonyos mértékig átélheted a természetességet: borászban és borban egyaránt. Nem feltétlen a biodinamikus szőlőművelésről vagy vegyszer-minimalizált szőlőtermesztésre gondolok, hanem arra a közvetlenségre, egyszerűségre, aminek átélésére személyesen kell találkoznod a borászra.

Ez persze áldozattal jár, de akinek még nincs gyakorlata benne, annak főleg akkora élményt jelent, mint színházba, moziba járni, világhírű turisztikai attrakciókat megtekinteni. Nyilván ehhez kell az is, hogy adott borász fizikailag elérhető legyen, ideje, fizikai lehetősége legyen foglalkozni a vendégével.

A személyes élmény, kaland és megismerés páratlan: belelátunk, belekóstolhatunk egy számunkra ismeretlen, vagy többnyire rejtett világba, aminek megvannak a saját törvényei, szabályai és menetrendje. Azért a borkészítésnek mégiscsak hagyni kell némi misztikumot, a bornak varázslatosságot, persze nem túlzásokba esve, hanem az élmény fokozásába állítva. Ha borkóstolón megnyílnak a pinceajtók és kicsit betekinthetünk abba a folyamatba, aminek a végén a nagy hümmögések és örömködés közepette elfogyasztott bor áll: igazán kiválasztottnak érezhetjük magunkat.

Na valami ilyesmi egy látogatás a Ruppertéknél. A 2013-as rozét otthoni környezetben fogyasztottuk el, de legalább felidézte a személyes élményeket. Egyszerű, de jól felismerhető címke, nyertek is tavaly díjat egy másik borral. Bontás után lágyabb, málnás-epres illatok érkeznek. Ízében szép, kissé erősebb savak köszöntenek ki, ízben nekünk még ribizli is jelentkezik. Szódával vagy anélkül, hidegben-melegben. „Puhaság és fény. Költészet.” Hat pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.