Legalábbis a várva-várt vénasszonyok nyara miatt. Vagy legalábbis ezért a néhány napsütéses délelőttért és délutánért, még óraátállítás előtt.

Na jó, őszintén szólva az apropót egy születésnap szolgáltatta leginkább hozzá. És szívem szerint inkább gyöngyöző, esetleg habzóborral oldottam volna meg a pezsgőkérdést, de a kedves ünnepelt rokonunk kikötése volt, hogy kizárólag pezsgővel, ha már. (Lehetőleg jó édessel.)

Ebben azért viszont már nem voltam hajlandó engedni, mert ha már úgy döntünk, hogy pezsgő, nekem akkor nyers, vagy száraz, mert a nyelvem már egy-egy félszáraz tételtől is hajlamos megcsavarodni. Szóval mivel a pezsgőválasztás felelőssége az én vállamra nehezedett, és ráadásul az ünnepségre százvalahány kilométert utazni is kellett, sok választásom nem maradt: lelkes lokálpatriótaként egyértelmű volt, hogy az egykor szebb napokat megélt pécsi pezsgőgyártás (lásd például Littke) egyetlen utódával, mai képviselőivel fogok együttműködni.

A Cezar Pincészet ugyan nem sok pécsi kötődéssel bír, de legalábbis dicséretes, hogyha ugyan a korábbi évekhez képest őrlángon is, de legalább magabiztosan égeti a pezsgőkészítés hagyományainak lángját. A Fünfkirchenen túl van még féltucat különböző pezsgő a szortimentben, és ugyan mennyiségben nem Törley, de minőségben bátran ajánlható és vásárolható, meg ajándékozható, sőt, megint csak nem tudom elégszer hangoztatni: pécsiként egyenesen kötelező.

A város hagyományos német nevét viselő pezsgő, II. János Pál pápa 1991. évi pécsi látogatásának emlékére került forgalomba. Rizlingszilváni és zöldveltelini házasítása, egyéves seprőn érlelik.

Én személy szerint amit leginkább szeretek a pezsgőben, az a készítése, és a készítést övező legendák. Nem mintha a bornak szégyenkezni valója lenne, de a tisztességesen, hagyományosan készített pezsgőknek még mindig szigorú feltételeket kell teljesítenie, s elég csak az alapbor minőségére, az erjedési hőfokra, vagy a meghatározott időközönként és ideig történő rendszeres forgatásra gondolni.

Mi fogyasztás előtt kicsit aláhűtöttük, de bontás után így is szép citrusosság, az ígért visszafogott trópusi gyümölcsök illatossága köszönt belőle. A szénsav határozott és erőteljes, viszont harmóniában van a savassággal is. Hét pont, és azt nekem is el kell ismernem, hogy gyakrabban kéne pezsgőt fogyasztanom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.