Volt már egy kalandunk az előző évjárattal, és nem vicc, amikor kibontottam a 2013-as cirfandlit, szinte kísérteties pontossággal tértek vissza az ízek emlékei a számba.

De most van egy konkrét eseménye és apropója is a cirfandli választásnak, ami ugyan szinte csendben, észrevétlenül történt, mégis az egyik legfontosabb dolog, ami történhetett az elmúlt néhány évben a borfajtával. Pécsett, a Hunyadi 52. szám alatt megnyitott a Zierfandler borbár, s nemcsak névleg kötelezte el magát a cirfandli mellett: szerény véleményem szerint ilyen még nem volt, hogy borozóban egyidőben, egyszerre ennyi különböző cirfandli nemcsak palackkal, de pohárral is megkóstolható legyen.

Kis túlzással, valójában meg tényleg kikérhető minden olyan cirfandli a Pécsi borvidékről, amelyet helyi termelők leobiztattak. És akkor még nem is beszéltünk a letisztult belső térről, de nem is részleteznénk, aki veszi a fáradtságot, kockázatot és ilyen misszióra adja a fejét, azt minden borfogyasztónak kötelessége biztosítania a támogatásáról. (Borivással.) Gyorsan mondom, nincs semmilyen érdekeltségem a helyben, leszámítva azt, hogy elkötelezett pécsi borivóként, amatőr cirfandli rajongóként személyes vonzalmamat is megszerezte magának.

És hogy ne legyünk igazságtalanok, meg azt hiszem, ezt nem is lehet elégszer és kellő hangsúllyal kiemelni, hogy bizony-bizony, ugyanez a tisztelet és támogatás illet meg minden bortermelőt Pécsett és környékén, aki cirfandlit termeszt, szüretel, és feldolgoz. Nem az az elkeserítő, hogy a fajta továbbra is hisztis, nehéz vele bánni, hogy ismertsége és népszerűsége még mindig ott toporog, ahol néhány éve is.

Na az például egy igenis hazafias tett lenne, és példamutató is, ha mondjuk minden pécsi értelmiségi, véleményvezér, politikus venne és inna legalább heti egy palack cirfandlit. Máris előrébb lenne a világ. Azon túl, hogy a cirfandli izgalmas, különleges, szerintem menő is inni. Ez aztán tényleg egy olyan bor, ami (lényegében, de legalábbis Magyarországon) sehol máshol nincsen, aztán még normális szabályozottsága sincsen, nemhogy felépített brand vagy marketing védelme.

Szóval a tavalyi emlékekkel, de az újdonság várásának varázsával bontottam rá a 2013-as cirfandlira. Illatban nyoma sincs a fajtára jellemző, előforduló szerénységnek, visszafogottságnak, birsalma köszönt némi virágokkal kerítve. A pohárban és kortyban tartalmas, nem brutál vastag, összetett bor vár, ami pörgetve-várakozva újra illatolva is képes egy-egy új arcot mutatni. Nyolc pont nekem, szerettem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.