Hatalmas test, súlyos ízek, hordónyi gyümölcsök, igazi merlot nagyágyú. És ha vakon kóstolják, az utolsók között gondolnának arra, hogy a Tolnai borvidékről származik.

Az elkövetkező néhány posztban túlsúlyba fognak kerülni a tolnai borokkal foglalkozó posztok száma, van néhány restanciám magam felé, amit már törleszteni szeretnék. Szóval elsőként a Vitis Pincészet Merlot-jával kezdenék, ami már fél éve ott porosodott a bortartón, nem is tudom, miért vártam egyfolytában a megfelelő alkalomra.

Mert nem annyira ismeretlen a pincészet, mégis úgy voltam vele, hogy valami könnyed, egyszerű merlot pont jó lesz vacsorára, azonban ha nagyobb testtel akadna dolgunk, még hajlamos lenne eluralkodni a vacsorát. A gordiuszi csomót végül merlot-őrült barátnőm vágta át, aki felugrott egy esti csevejre. Neki fiksz ideálja van a merlot-kal kapcsolatban, valami homályos elköteleződés a neve miatt, hogy a fekte rigó így meg úgy, és gyümölcs, és bársony, és az egekre, évek óta hiába küzdök vele, pedig már vittem neki brettes, acetonos merlot-t is nem egyszer.

Szóval őt most fel is mentettem a  borítélés alól, de legalább nem vártam tovább feleslegesen, és megbontottuk a palackot. A Vitis Pincéről bővebben a Pécsi Borozón találunk infót. Néhány éve még ismeretlen volt, aztán az elmúlt időszakban több borversenyen is felbukkantak: hogy aranyérmekkel térjenek haza.

A pincészet tulajdonosai között találjuk Kiszler Ferencet és Schmidt Győzőt, 1997 óta építgetik a családi-baráti borbirtokot. Sokáig a szőlőművelés is nagy hangsúlyt kapott a profilban, aztán a saját borok készítése került előtérbe öt évvel ezelőtt. Akkor viszont már szélesebb szortimenttel, chardonnay, pinot noir, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot és syrah szőlőből készült bor.

A borászat tulajdonosai több kapcsolódási ponton is kötődnek a Danubianához, szóval a magam részéről hitelt tudok adni annak a kijelentésnek, hogy „csak olyan bort adunk a piacra, amire büszkék lehetünk”. A látszólag kényelmes üzleti helyzet pedig főként és egyelőre a fogyasztónak kedvez, mert a borok ráadásul nagyon is kedvező áron vásárolhatóak meg: beltartalmi értékeikhez képest.

És a merlot: bontás után telt, brutálisan erős, határozott, gyümölcsös, némileg főszeres-csokis illatok ömlenek a pohárból. Az illat vonja maga után a késztetést a kortyra, ahol szintén csoki, mellé kávé, és sötét bogyós erdei gyümölcsök jelentkeznek. Elegáns, arányos, kicsit határozott hordó, selymes és kerek, bársonyos. Mégsem fáraszt le, nem álmosít el, marad a játék és a beszélgetés, és ketten ki is végzünk majdnem egy teljes üveggel. Nyolc pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.