Legutóbb már körbejártam kicsit a pinot noir kérdést, most hadd hozzak fel egy ritka hollót, mely ha nem is mindig száz százalékosan, de rácáfol néhány betonszilárdnak hitt prekoncepcióra.

Hiába a kapcsolat és a régi szőlőművelés nyomai, a borvidéki besorolásból rendre kimarad Bakóca, mely egyébként egy ideig Fekete István írónak is az otthona volt. Itt alapított borászatot Házler Enikő és Pieter Leemans. (Itt olvasható velük egy régebbi anyag.)

Házler Enikő kívülről érkezett a borászvilágba, belga származású férjével előbb inkább hobbiból kezdtek el borászkodni, aztán egyre inkább komolyra fordult a dolog, nőtt a mennyiség, a kis ültetvény pedig beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Persze több tekintetben könnyebb lenne a működés, bár szerintem még egy ekkora mennyiségben talán előnyt is lehet kovácsolni a borvidéken kívüliségből. (Arról nem szólva ugye, hogy ez nem a minőség függvénye.)

A délvidéken ráadásul majd minden dombon volt szőlőhegy, és itt minden falunak van dombja. A svábok, sokacok, magyaroknak magától értetődő volt a bortermesztés. Ennek nyomai éppoly szembeötlőek, mint egy-egy templom, a kiskertek, présházak, pincék maradványait nem kell sokáig keresni. Maradványait, mert „a szőlő rabszolgát kíván”, és ezt az áldozatot már kevesen hozzák meg. Az idősebb generáció lassan kiöregszik, az örökösök pedig nem igazán kívánnak munkálkodni a szőlőben, ha már bevétel nincs belőle, akkor meg főleg nem, de ha a motiváció nem lenne keréktörője, az elvándorlás annál inkább. (Ha nincs polgári foglalkozás és megélhetés.)

Pedig nagy lehetőség lenne a már oly sok fórumon megénekelt szövetkezeti rendszernek, ahol a gazdák fogják a szőlőt, leadják a közösbe, és visszakapják bor formájában. Csakhát a bizalomnak teljes hiánya az, ami rendre megakasztja ezeket a kezdeményezéseket, hogy igazán kicsírázni sincs idejük.

A 2011-es pinot noir szürke címkéje ne riasszon el senkit, az egyszerűség-kétszínűség mögött nagyon is sokszínű bor rejtőzik. Beleszagolva rögtön fajtajelleges illatok tódulnak ki, méghozzá a pinot noir hűvössége, erdei gyümölcsök, óvatos hordóhasználat. Ízben teljesedik ki igazán, néhol kócos, rezgő, de szépen megnyugszik, és a korty rásimul az ember nyelvére.

Tartalma ha nem is meggyőző, játékossága, őszintesége, kacérsága annál inkább. Nem tökéletesen élére szabott, de így is megállja a helyét a magyar pinot felhozatalban, s ha még hozzávesszük az árát-termőhelyét, akkor meg főleg elismerően kell bólintanunk. Hét pont, amikor jobb formájában van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.