Esendő vagyok: egy jó leltalált címkével, ötlettel, marketinggel (lásd Sauska-pötty) engem kilóra meg lehet venni. Mármint nem azt, hogy felülértékeljek, vagy megszépítsek egy bort, de arról mindenképpen, hogy ezt meg kell, meg akarom kóstolni, hogy a látvány és megjelenés mögött is van-e kemény munka.

És általában kiemelt figyelemmel kísérem az új pincék piacra lépését, így már egy ideje tervezem, hogy írok a villányi 7773-ról. Mérsékelten lelkesedünk a humoros megoldásokért, viszont ezt a névválasztást csak dicsérni tudjuk, sőt, kicsit értetlenkedünk is, hogy-hogy legalább egy küvé fantázianév esetében nem lőtte még el senki Villány irányítószámát, amikor annyira kézenfekvő lenne.

Könnyű fehér, rozé és portugieser a szortiment, mondani sem kell, hogy korlátozott anyagi lehetőségekkel piacon lábadat megvetni nem egyszerű, de annál inkább elismerésre méltó, ha sikerül. (A recept bárki számára elérhető.) A jó ötlet azért mérsékelten szépen jelenik meg a címkén, mi azért még el tudnánk képzelni, hogy jobban ki van játszva a poén. Amit a hátcímke fokoz, a felütés „A helyi menő csávó”, mármint a portugieser, egy pillanat alatt felrajzolja a bortérképre a fajtát, és nyegleség, flegmaság ide-vagy-oda, de biztos, hogy felkelti az érdeklődésed. (Végül is jöhettek volna cabernet-vel vagy merlot-val is.)

Azt meg nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a fajtára ráfér már, hogy tisztességes borok készüljenek belőle. Múlt héten egy kedves barátnő hölgyhöz nem illő káromkodását hallgattam végig, miután az óvatosságra intés ellenére kóstolás nélkül vásárolt be kartonnal egy nagynevű, elismert pincészet friss portugieseréből. Pedig nem szoktunk finnyáskodni, de mind a 12 palack ment ajándékba boroskólázó unokaöccsöknek és pörköltalapnak, mert valamivel keverve még csak-csak el lehet fogyasztani, de tisztán…és még ha hozzáveszem az árát, máris kész az örök harag, amit a hölgy még megoszt néhány ismerősével, és már ha ők nem osztják tovább, ominózus pince akkor is elvesztett mondjuk évi fix 500 ezer forintot. Na már csak ezért nem mindegy, hogy milyen bort teszünk ki a vásárlónak.

De ezt most félretéve, vacsora mellé várakozásoktól telve, de azért visszafogottan bontom ki…a csavarzárat, amiért legyünk őszinték, haj, hálásnak kell lennünk. De a lényeg: pohárban világos, éles vörös, melyet lágy lila von körbe. Illatban piros gyümölcsök, meggy, nekünk kis hűvösség, ízben pedig könnyed, torkon lecsúszós. Kis diszharmónia, kis őszinteségnek is beillő ziláltság. Nem tökéletes, nem a legcsillogóbb: de a maga nemében szerethető. Öt pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.