Van egy jó és személyes példám arra, hogy miért nem szabad lebecsülni a borokat. A magam részéről odafigyelve, tudatosan és nagyobb mennyiségben rozéval kezdtem el a borozást és borivást. És ebben a műfajban viszonylag hamar, sőt, megdöbbentő gyorsasággal kupáltam ki magamat.

A rossz, ellaposodott, savhiányos, lapos rozét mintha hatodik érzékből kiszúrtam volna, egyszerűen nem ízlett, nem tudtam meginni, így viszonylag könnyen szelektáltam, majd építettem fel az ösztön, érzék (nevezzük akárminek) mellé a tudást is. És ma már megmosolygom, ahogy óriási önbizalommal, (képzelt) felkészültséggel és borkóstolási tapasztalattal mennyire rajongtam az első olyan borért, amire rögtön százpontost kiáltottam. Közben meg, nos, finoman szólva is inkább mondjuk azt, hogy magával ragadt egy frissen feltárult világ csodálatos sokszínűsége.

Tulajdonképpen egy szép, bár gyakorlott borfogyasztónak inkább átlagos, korrekt chardonnay volt az, talán kicsit fásabb is a kelletténél, ráadásul aláhűtve, 10 fokon, de akkor ott az a Opus One volt nekem, hogy hirtelen vettem is egy kartonnal. És nem szégyellem bevallani a hümmögést és cuppogást, amit már az első otthon bontott palacknál műveltem. De a tanulópénz megérte.

Évtizeddel később, most, annyi igazságot el kell mondanom, hogy bár objektíven bármikor tudom már értékelni, viszont akkor is lesz egy kis szubjektivitás bennem a kategória után. Olyan ez talán, mint az ovis tea, amit szerintem azért nem sikerül reprodukálni, mert olyan kevés teát, de sok cukrot tartalmazott, amit ép ésszel nem tennénk bele. Viszont: az ovis tea akkor is csoda.

A tolnai Tűzkő Birtok a borvidék egyik nagy potentátja, lehetősége, s bár szépen, lépésről-lépésre erősödik helyzete itthon, még azért az áttörés messze van. Szép, korrekt borokat jó áron azonban már nagy biztonsággal vásárolhatunk tőlük. Sőt, sokaknak új információ lehet, és mindenképpen érdekez, hogy egyik tulajdonosa nem más, mint a borászpápa Piero Antinori. A toszkán borokért tett munkásága világhírűvé tette, és itt eltökélt szándéka volt, hogy az olasz vörösök mellé magyar fehéreket tesz a birodalom szortimentjébe.

Én mindenképp azt javaslom, legalább egyszer látogassunk el ha nem is kifejezetten a borászatba, de Bátaapátiba, és máris nem fogunk csodálkozni azon, hogy mi varázsolta el itt a külföldi befektetőket. A környezet egyszerűen gyönyörű és megkapó. A Tűzkő főleg zöldveltelinit, traminit, és sauvignon blanc-t, meg chardonnay-t és rajnai rizlinget palackoz. (De van vörös is azért.) A fehérek főleg kóracélban erjednek, de a chardonnay például barrik hordó érlelést kapott.

Előreszaladunk és aláhűtünk picit a bornak, hiába tombol kint a tél, bent remek a fűtés. Visszafogottan hordó, vanília jelentkezik, ahogy melegszik, kis birs is csatlakozik hozzá. Szájban a hűs hideget a hordó felejteti el velünk, az édessége kicsit kilóg, talán az alkohol miatt, aki (azt hiszi) a száraz bort nem szereti, ezt igya félédes helyett. Ahogy melegszik, úgy tompul el, kellemes, de nem hosszú távú élmény. 6 pontos, ár értékben viszont elég jó, ismerkedésre tökéletes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.