A legutóbbi lánybúcsúból egyenesen következett egy elég szépnek ígérkező esküvő. Mármint se nem túl szervezett, se nem túl idegeskedett, hanem sokkal inkább őszinte, megható és felszabadító. Az ifjú pár távoli barátosnőjeként segítettem a borválasztásban, összeszedtem tehát néhány ezzel kapcsolatos kitételt.

Az ifjú pár tudatos borkedvelő és borfogyasztó, nem tartja fontosnak saját borhűtő vásárlását, de tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy a rozé nem a fehér és vörös összeöntéséből készül, szóval egyáltalán nem mindegy, hogy milyen bor és milyen formában kerül az asztalra.

Körülbelül fontossági sorrendben a lakodalom három részére kellett bor keresnem a kedvező ár-érték arány megtartása mellett:

• gratulálos bor a boldogító igen után
• vacsora mellé bor
• vacsora utánra bulira bor

Illetve még egy nulladik pont, egyre inkább terjed a bor összeöntés, tehát a menyasszony fehér, a vőlegény pedig vöröset önt össze szimbolizálandó az egybekelést. Éppoly kedves, mint a gyertyagyújtás, a homokozásnál viszont lényegesen elegánsabb. Teljesen lényegtelen, milyen borokat választunk ehhez, mondjuk ne festőszőlőt, mert az istennek se fog rozésodni az házasítás. De szerintem vicces lenne még fröccsöt készíteni is.

Gratulálós bornak szerintem felejtsük el a pezsgőt, keressünk valami szép fehéret: véletlenül se öntsük le magunkat a nagy örömködésben. Túlzásokba azért ne essünk, úgyis néhány szimbolikus kortyot fog lenyelni mindenki, de egy kisebb, vagy átlagos alkoholú, szép és tiszta bor illik az alkalomhoz. Fiatalabb chardonnay, egy visszafogottabb irsai olivér, vagy egy könnyedebb fehér házasítás tökéletes választás.

A vacsora mellé és a vacsora utáni bulira bort szerintem az esetek nagy részében egyként kezelhetjük. Kivétel a elkötelezett borivók, borőrültek és borsznobok, ők tervezzenek csak kifejezetten az étel mellé, vagy a fogásokra hangolt borsort, ár tekintetében a lehetőségeikre és jó ízlésükre bízva a dolgot. De az esetek nagy részében, ha csak nem akarunk ár és minőségbeli megkülönböztetést tenni, a két borsor teljesen megfelelhet egymásnak.

Előbbinél a cél mégiscsak az, hogy jó ételekhez jól illő borokat válasszunk, utóbbinál pedig, hogy is fogalmazzunk, színesítse és szinten tartsa a hangulatot hajnalig. Itt álljunk is meg egy pillanatra. A Bibliában, a kánai menyegzőn hangzik el Jézus szájából: "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort." (János 2, 10-11), majd hat korsó vizet borrá változtat. Tehát ajánlott, hogy elejétől a végéig készüljünk jó borokkal.

Tehát milyen borokat vegyek az esküvőre:

...általánosságban?
Legyenek könnyed, jó ívású, száraz, korrekt borok, nem túl magas alkohollal, normál savakkal.

...mennyi az annyi?
Borissza társaság gyakorlott fogyasztóinál le fog csúszni egy-másfél liter, amúgy számoljunk átlag fél liter per fővel. Nyáron ez persze lehet több, ha erősebb borokkal készülünk, kevesebb.

...mennyiért?
Ne spóroljunk, de ne is essünk túlzásokba. Ha nem túl jó a bor, a vendégek meg fognak őrülni, és csuda dolgokat művelnek majd lelki jóérzés nélkül, nem is beszélve az aznapi és másnapi fejfájásról, rókázásról. Túl drága sem kell: végül is ünnepelni megyünk. Kistermelőtől, nagy áruházban, stb. körülbelül 800 forintért már találunk egész biztosan jót, de nagyon 1600-1800 forint per palack fölé sem kell menni.

...hogyan?
Véletlenül se kancsóban. Megdöglik a bor a levegőn, nem túl elegáns a teríték, és össze-vissza fogjuk locsolni magunkat és az asztalszomszédot is. Könyörgöm, még ha folyó bort is veszünk, szerezzünk be üres palackokat, és töltsük bele, majd dugózzuk le. Még egyedi címkét is készíthetünk rá. Hűtésről gondoskodjunk, főleg jó időben legyen mindig szuperhideg a bor. Ne mindent rakjunk ki az asztalokra, mindig maximum egy-egy palackot, és készíthetünk borlapot is, ami alapján a felszolgálóktól lehet kérni a következő pohárra.

...és akkor konkrétan mit is?
Minimálban legyen egy könnyed fehér, és vörös, és nagyon szerencsés, ha rozé is van: fröccsöző társaságnak mindenképp. De körülbelül ezekből a kategóriákból választhatunk. Nyilván fajtákkal töltse meg ki-ki maga, saját ízlése szerint. Nyilván nem szentírás, inkább úgy mondom, az elmúlt három év tucatnyi esküvős tapasztalatából kiindulva.

• Könnyed, savasabb olasz-, vagy rajnai rizling, fröccsnek is kiváló fehérbor
• lehet egy illatosabb, jó ívású fehér, nem feltétlen fröccsözőknek, irsai olivér, furmint, hárslevelű, chardonnay, stb.
• komolyabb fehér, kicsit magasabb alkohollal, nem a nagyfogyasztásúaknak, hanem az ízlelgetve ivóknak
• rozé, rozé, rozé. természetesen száraz, kicsit hangsúlyosabb savakkal, visszafogott illatokkal, végtelen mennyiségben, jó fröccsalapnak
• könnyed vörös házasítás vagy fajtabor, portugieser, kadarka, alacsonyabb alkohollal, szép harmóniával. Vörösbort kedvelőknek, akik nagyobb mennyiséget kívánnak elfogyasztani
• Hajnalra, vacsora mellé, utánra lehet egy-egy komolyabb, testesebb, idősebb vörös házasítás vagy fajta bor. Nem baj, ha fás, ha disznó testű, a lényeg, hogy harmonikus szép legyen. Bordeux-i pohárról gondoskodjunk.
• Fél édes, édes fehér. Lesz rokon, aki mást nem hajlandó inni. Nem kell eszencia, de ne is a kerházas szörnyedvénnyel locsoljuk meg a vendégsereget. Kóstoljunk, válogassunk, ne tárazzunk nagyon be, kisebb mennyiség bőven megteszi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.