Tegnap este spontán halvacsorát csaptunk otthon, miután egy elfuseráltnak indult délutánon úgy próbáltunk segíteni, hogy régóta halogatott, nem is annyira szükséges, de szeretett élelmiszereket vásárolunk.

Végül aztán a légköri fontosnak, és egy komolyabbnak ígérkező torokfájás miatt céltalan lődörgés lett ebből is, az agonizást néhány durbincs megvásárlásával igyekeztem beelőzni. Már tengeri, de még elérhető áron beszerezhető hal, ráadásul pofon egyszerű elkészíteni. Kibelezés, pikkelyezés még a gyengébb idegzetűeknek sem lehet akadály, ráadásul sokat mondok, ha öt perc kell hozzá.

Én általában beirdalom, a vágatokba tengeri, vagy sima sót, kevés borsot dörzsölök, hasonlóképpen a hal belsejébe is. Zsírpapírt teszek a tepsibe, rá olivaolajat, aztán a hal, amit megtöltök, körítek a kezem ügyébe kerülő zöldségekkel: most paradicsomot, hagymát, cukkinit és fokhagymát (egészben). Szeremley Rizling volt kéznél, ami nagy best buy favorit, ezeregynéhányszáz forintért kapunk a rizlingek szebbik oldalát felvillantó, reduktív, jóivású fehérbort, hogy mire megosztom a hallal, addig fröccsbe való nem is marad nekem egész egyszerűen: kettőnkre pillanatok alatt el tud fogyni. (Hat-hét pont biztos.)

Fedjük le alufóliával, előmelegített sütőben húsz perc alatt megpárolódik, ha szeretnénk pirítani kicsit, akkor tíz percre toljuk vissza bátran. Mi egy ideje ráadásul leálltunk a körettel, nagyon maximum pirított kenyér, de inkább paradizsom, zöldsaláta, mozzarella kombót eszünk mellé.

Ez a kis felvezetés azért fontos, mert mint írtam, a hal mellé szánt Szeremley túl gyorsan fogyott el, és tálaláskor észleltem, nemhogy fehér, egy rozé sincs otthon, kifogyott minden hal mellé illendő lehetséges bor a készletből, annyira pedig nem vagyok fanatikus, hogy elcapplassak este a legközelebbi áruházig, ahol normális borkínálat van.

Sőt! A legkönnyedebb vörösként, ami még nem üti szét teljesen a halat, egy portugiesert találtam a Polgár Pincészettől. Bevallom az utóbbi években teljesen látótéren, figyelmen kívül esett a pincészet, talán egy habzóboruk kóstoltam tavaly nyáron, előtte pedig a kadarkasillerrel kerültem komolyabb viszonyba.

Ebben sajnos van egy mára már nem túl tudatos ellenérzés a nagy villányi pincészetekkel szemben, azoknak is belépő kategóriás boraikkal, mármint hogy ezek általában nem csak nem jók, de drágák is. (Tényleg tisztelet a kivételnek.)

A 2012-es portugieser viszont egész kedvező áron, szintén ezeregynéhány forintért szerződött be, ami bőven kifizethető érte, mondhatni tisztességes ár. Ízben fajtajelleg, szép gyümölcsök, meggyek jönnek elő belőle. Ízre simulékony, kissé mozgolódó alkohollal, ami megbontja az egyébként szép összképet. Viszont így is jó inni, s bármilyen meglepő, a hallal is egész jól kijönnek: a szép savaknak köszönhetően mindenképpen. Hat pont mindenképp.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.