És ez az időjárás egy dolgot kíván meg, de azt nagyon: illatos, savas, hidegre behűtött fehérbort, lehetőleg olyat, ami szódával is példamutatóan harmonizál.

Kvassay Levente a Villányi borvidék egyik favoritja: nekünk legalábbis biztosan. A személyes elismerésünket és kötődésünket igen egyszerűen vívta ki. A családi örökségen és kötődésen túl viszonylag kívülről került bele a borkészítésbe, mégis szinte a kezdetektől, jól iható, tiszta, könnyed borokat hozott a piacra, hovatovább olyanokat, melyek nemcsak becsületére válnának a nagyobb pincéknek is, de élő tagadásai annak, hogy Villány pusztán vörösboros vidék lenne.

Kicsit rosszul is érzem magam, hogy eddig nem írtam még róla a blogon, de most igyekszem pótolni a lemaradást. Szóval örültem, amikor megláttam az új évjáratot, és rögtön be is szereztem a sauvignon blanc-t és a zöldveltelinit. Ráadásul a jóidő is a kezemre játszott ebben, hiszen így középtavasztájt egyre gyakrabbak a napsütéses, melegebb napok.

A családi pincészetet jó hét éve vette át édeasapja tragikus halála után Kvassay Levente, azóta pedig kitartó és szívós munkával építette nemcsak a családi vállalkozást, de saját szakmai tudását is: több évig borászkodott például a Bock Pincészetben. A kezdeti hagyományosabb megjelenést követte aztán a modernebb, letisztultabb címkecsalád, és a borok is egyenletesebbek, megbízhatóbbak lettek. Nem utolsó sorban pedig ár-érték arányban is figyelemre méltóak.

A zöldveltelini meg nekem különösen kényes kérdéskör szerintem, mert itt a szomszédban, Ausztriában van a legjobb példa arra, amit a fajtával kezdeni lehet. Egyrészt az a tudatosság és határozottság, amivel a fajtát megtették az ország zászlósborává, követendő példa lehetne a magyar boréletnek is, mivel a magyar fehér kiválasztása még mindig fájó hiány, pedig válogatni lehetne. (Lásd furmint vagy olaszrizling.) Itthon ráadásul azért nem annyira egyértelmű a zöldvetelini előfordulása sem, előfordulása és jellege sokszínű.

A 2013-as Kvassay inkább az osztrákosabb, populárisabb vonal, könnyed, illatos, szerethető, idén nekem mondjuk kissé még sauvignon blanc-os is, bár ez nem annyira hátrány, mint inkább előny. Csavarzár (!) bontása után jönnek a citrusok, tavaszi virágok, és nekem felbukkan még bodza és egres is, utóbbiak ízben is visszaköszönnek. Tartalmas, szép savakkal, magában vagy szódával fogyasztva is kitűnő választás, kisker árat is figyelve biztos hét pont a fajtájában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.