Nagy bort nem bontok karácsonyra: hiába a szépérzet, elég volt öt-hat éven át minden alkalommal bekómázni már egy pohárkától. Egy ideje tehát friss, gyümölcsös, lehetőleg (felkészülve az ünnepi zabálásokra) savasabb tételeket választok magunknak.

Szentestére a mecseknádasdi Hetényi Pince borával készültem (róluk már volt szó korábban) egyrészt halászlé, másrészt a rácponty mellé: a kadarka általában bónusz bor, azaz jól társítható mindenféle étel mellé, ráadásul többnyire könnyed, jóívású örömbor. És igen, hal mellé nem csak fehéret illik és kell fogyasztani, főleg a mi halászlevünk és rácpontyunk olyan, hogy megköveteli a jóívású vörösek, jelenesetben a kadarka kondícióit.

Apropó hal. Halat enni nagyon jó dolog lenne, és bár javuló tendencia látszik, még mindig ijesztően alacsony a magyar átlag, és annak a kevésnek is nagyrésze ilyenkor karácsonykor ugrik meg. Pedig a hal nagyon jó fehérje forrás, tele ajánlott alkotóelemmel és vitaminnal. A friss hal az élő szervezetre szinte csak jó hatást gyakorol.
Ha halat eszünk, sok zsírban oldódó vitamint tudunk bevinni, a jótékony hatásokat oldalakon át tudnánk felsorolni, ráadásul ezeket számos kutatás bizonyítja már. Érrendszer, szívműködés, de még az agyi teljesítményt is nagymértékben növeli.

Azt olvastam, hogy a problémát, miszerint mi magyarok kevés halat eszünk, egészen döbbenetes okok okozzák. Sok fogyasztó, vagy éppen nem fogyasztó panaszkodik a szagára, ízére, bár gondolom ez a zsíros, iszapos verzióra illik. Sokakat elriaszt a szálka, bár ez is inkább információhiányból fakad. A helyzeten nem segítenek a magyar éttermek sem: tegye fel a kezét, akinek egy kezénél többre van szüksége ahhoz, hogy lakóhelye 20 kilométeres körzetében fellelhető összes tisztességes haléttermet összeszámolja. (Kivéve Budapest.) Örülj, ha a fagyasztott lazacot kapsz hekk helyett.

Pedig hallelőhely és hal töménytelen mennyiségben van. Sőt történelmi örökségünk is lehetővé tenné az élénk halfogyasztást. Mert mindig ettük. Ha friss halhoz nem jutunk, csak fagyasztotthoz, van egy trükk, amivel minimálisra tudjuk csökkenteni az olvadással járó vitaminveszteséget: szépen, lassan engedjük fel a halat, mondjuk a fagyasztóból csak a hűtőbe tegyük.

De a lényeg, a kis halügyi elkalandozás után: illatra bontás után vastagabbnak tűnik, mint várnánk, erdei gyümölcsök, meggy tisztán, utóbbi ízben is szépen azonosítható a borkóstolással ismerkedőknek is. Nem annyira könnyed, és nem annyira illékony, inkább „van mit rajta fogni”, de nem nehezedik el, nem ül le, nem álmosít, nem terhel. Ébren tart és kellemes gondolatokat ad az embernek. Jó alap karácsonyra. Hét pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.