Évek óta bevett gyakorlat, hogy az elkerülhetetlen nyárvégi, nyárbúcsúztató depresszió ellen sárkányfűvel veszem fel a harcot. Rámozdulok a vörösökre. 

Nem mintha nyáron nem innék vörösbort, de a fogyasztás mértéke minimalizálódik, inkább a könnyed, gyümölcsös fajtákra, házasításokra, ivóborokra korlátozódik. Nagy melegben amúgy sem esik jól a nagytestű bordói, szóval a hőség idején max klímás teremben és munkaügyben vagyok hajlandó fogyasztani ebből a körből.
Egy kedves barátnőm kérdezte már tőlem (aki természeténél fogva irtózik a koktéloktól, és így a bor és szóda elegyítésétől), hogy mikor unom már meg a fröccsöt, mert most már jó pár nyár eltelt masszív fröccsözéssel. És tényleg…a fröccsöt megunni nem lehet, innen a Kárpátok közepéről úgy gondolom ez olyan, hogy a tengert sem unnám meg soha, ha minden évben oda lennék kényszerítve a dalmát partszakaszra június eleje és augusztus vége között.

Talán a rozéfröccsből lesz elegem, de abból is csak akkor, ha egy bizonyos rozéból iszom sokat, mert a magyar rozék ordító sokszínűsége is megérne egy misét. Tehát amikor a kedvenc rozéból készítem a fröccsöt már öt egymást követ alkalommal, akkor azért a hatodikra már úgy készülök, hogy megajándékozom magam egy olaszrizlinggel, vagy egy ritkább rizlingszilvánival, de még egy savasabb traminiból is jól szokott esni.

De közeledik a nyár vége, nemcsak naptárilag, de amúgy időjárásilag, és nem mintha nem lehetne bárhol, bármikor és bármiért egy jó fröccsöt inni, stílusosabb ilyenkor szép vörösborral készülni a hidegebb napokra. Viszont most egy pillanatot nem kell gondolkodnom, hogy mihez nyúlok, a maga kategóriájában fehér holló. Nem azért mert, kékfrankos, és még hordót is látott: hanem egy szép, vastagnak tetszőt testtel, de mégis játékos, könnyed, szépen kimunkált borral van dolgunk. A határon mozog, nyár és ősz határán billeg, és az a ritka eset áll fenn, hogy mindkét helyről csak a jó tulajdonságokkal rendelkezik. S akkor az áráról még nem is beszéltünk.

A Hetényi Pincészet (szerintem jobban szól, mint az Indivinum) makacs vállalkozás: bár nyilván a Mecseknádasd kevésbé hangzik jól, mint Villány, a pincetulajdonos Hetényi János saját elveihez ragaszkodva nem hagyja elszabadulni borainak árait. Ennek eredménye, hogy többé-kevésbé a fehérek között is, vörösökben viszont egyértelműen bőven ár alatt tudunk tőle vásárolni, már az értéket tekintve. Tiszta, szerethető, nem egyszer nagy borok kerülnek a már jócskány divatjamúlt címkék fedte palackokba. Nemcsak fogyasztóbarát, de boros közegben is érdemes odafigyelni rá.

Szóval Hetényi 2011-es kékfrankost bontunk a búcsúzó nap fényében, a sok ráragasztott borverseny címkéje megcsillan. (Hajjaj.) Színe mély, ugyanakkor harsány, erőteljes, illata gyümölcsbomba, megért, feszes gyümölcsök köszönnek belőle ránk. Élvezhető már csak illatolva is, hát még a szájba érkezve, betölti teljesen, lefoglalja az érzékeket. Nekem a hordó most, jelen állapotában sok, de gyanítom csitulni fog. Elfogyott a palack, mire besötétedett, szebben úgy gondolom nem köszönhettem el a nyártól. Hét és fél, itt lehet venni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.