Most régmúlt időkről emlékezem, kedves boros barátunkkal közös kóstolásokat, közös kóstolási jegyzeteket elevenítek fel.

Tolna megyébe látogatunk, az egyik (mai formájában) legfiatalabb borvidékünkre, Szekszárdra. Néptáncos lányok, hirtelen megszűnő sávok az úttesten, és remek vörösborok. Ha vöröset választok, akkor az nagy eséllyel a Szekszárdi borvidékről érkezik. Ha erre a borvidékre gondolok, akkor a barátságos ízek, a gazdag gyümölcsösség és az ihatóság ugrik be azonnal. Meg persze a kadarka, számomra mindenképpen ez a terület az etalon, ha erről a számomra is oly kedves fajtáról van szó. A hagyományok itt is nagyon régre nyúlnak vissza (a római kori Alisca név eredetileg és valószínűleg kelta volt, a rómaiak ezt használták tovább), a borvidék jelképéül szolgáló szarkofág a 4. századból származik, szóval van szép múltja a szőlő- és bortermelésnek arrafelé.

A fehéreknél (nagyon helyesen) az olaszrizling viszi a prímet szőlőterületet tekintve, de azért összességében elmondható, hogy a legtöbb pincénél csak kedvcsinálónak, „belövő bornak” készül a fehér, nem ezen van a fő hangsúly, nem ez a fő csapásirány. A talajadottságok (alapvetően löszös talajok) kedveznek a kitűnő vörösborok készítésének, a talaj mésztartalma is alacsony, így savakban nem dúskálnak annyira a borok, mint mondjuk Sopron környékén.

Van viszont szépen lekerekedett tannin, meg nagy adag, érett gyümölcs. Ez az elegáns gyümölcsösség mindig visszaköszön egy igazi szekszárdi borban. Alakulóban van mostanság egy borvidéki összefogás, ennek keretében a Heimann Családi Birtok által életre keltett hagyományos szekszárdi siller készülne minden egyes szekszárdi termelőnél Fuchsli (a róka szőrének rőt színére utalva) néven, és így egy közös szekszárdi márkanévként tudna megjelenni a piacon, jó minőségben és nagy mennyiségben. Becsülendő, reméljük, hogy sikerrel is jár majd a kezdeményezés. 

Kadarkában nálam verhetetlen Szekszárd, sok-sok értékes, régi ültetvénnyel és ezernyi különböző arccal. Sajnos az egyre növekvő népszerűség ellenére sincsen több úgy száz hektárnál a fajtából, de remélhetőleg ez csak növekedni fog a jövőben. A kadarka igazi adu ász, lehet a mindennapok, beszélgetések, kártya partik itala éppen úgy, mint a nagyszerű sárközi ételek kísérője, de több termelő bizonyította már, hogy kivételes minőségű, „nagy” bor is készíthető belőle. Izgalmát a rengeteg klón adja, szinte lehetetlen két egyforma illat és íz világú kadarkát kóstolni. A nem megfelelő évjáratokban, mint például 2010-ben viszont nem igazán készíthető belőle tisztességes bor, ebből az évjáratból csak elvétve akadt egy-két termelő, aki palackos tételként kihozta a piacra a kadarkát. Különleges és a kékfrankossal karöltve a borvidék arcát leginkább meghatározó fajta.

Itt a kékfrankos is inkább a dús gyümölcsökről és fűszerkosarakról szól, visszafogottabb savakkal, teltebb ízekkel. Na meg persze a bikavér egyik legmeghatározóbb összetevője. Hogy hol készült előbb bikavér – Szekszárdon vagy Egerben -, azt nem az én tisztem eldönteni, de az biztos, hogy Szekszárdon jelenleg két tábor van kialakulóba. Az egyik a hagyományos fajtákra építi házasítását (kadarka, kékfrankos, blauburger), a másik csapat pedig egy bordeaux-i házasítást (cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot) egészítenek ki a hagyományos fajtákkal. Hozzám mindenképpen az első verzió áll közelebb, én semmiképpen sem a „csúcs cuvée-t” látom a bikavérben.

Szabályozás van, de még elég tág kereteket biztosít a termelők számára, széles a bikavérek spektruma. Az utóbbi években tapasztalható dinamikus fejlődés szép jövőt prognosztizál a borvidéknek, folyamatosan kerülnek előtérbe fiatal borászok, új borászatok, a legtöbb pincénél pedig családon belül öröklődik tovább a szakma. Az autópálya elkészülte is nagy segítségére lehet a borvidéknek, főleg a borturizmus terén.

Minden évben fixen itt készül az ország egyik legjobb rozéja (rozéi) Dúzsi Tamás pincéjében, nem is olyan régen pedig éppen egy szekszárdi termelőt, Vida Pétert választották az Év Borászának. Ami pedig minden évben kihagyhatatlan, az a Szekszárdi Szüreti Napok, szeptember harmadik hétvégéjén mindenki ott van, aki számít szőlő és bor tekintetében. Érdemes több napra érkezni, mert egy nap alatt esélytelen körbekóstolni a kínálatot. És tegyük hozzá, mindent összevetve (gasztro, bor, fesztélmény) ez az ország egyik legjobb boros rendezvénye. Éljen a kadarka!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.