Most régmúlt időkről emlékezem, kedves boros barátunkkal közös kóstolásokat, közös kóstolási jegyzeteket elevenítek fel.

Bősz Adrián 2009-es Menoir-ját vettük górcső alá. Adrián Bátán alkot, ott található a családi pince, főállásban pedig ő felel a szekszárdi Bodri Pince boraiért is. Jól ismerjük a borait, és nem nagyon sikerült még bennük csalódnunk, legyen az rajnai rizling, kadarka vagy éppen a Báta Cuvée. Ez a menoir a bátai Cenege dűlőben termett, hazánkban pedig már több mint száz éve jelen lévő fajtáról van szó, Mathiász Jánosnak köszönhetően került hozzánk Franciaországból.

Ott mernon noir néven fut, nálunk pedig az évtizedek során átment jó pár névváltáson, volt medoc noir, aztán kékmedoc, jelenleg pedig menoir néven találkozhatunk vele a boros címkéken. Nem igazán vagyok oda az illatos fajtákért, vörösek esetében meg főleg nem (a menoir meg pont ilyen), de ez a bor engem (is) levett a lábamról. Korán érő és jó cukorfelhalmozó a fajta, és a kékszőlők között ritka élénk muskotályos jegyeket hordoz magán, ezért rosszul megválasztott szüreti időponttal könnyedén pacsuliba fulladhat a bor.

Szerencsére esetünkben erről szó sincsen, bár nagyon intenzív az illata, de semmiképpen sem túlzó vagy tolakodóan muskotályos. A pohárban frissen, fiatalosan mozog, sötétlilás tónusokkal. Erőteljes és összetett az illata, sok-sok kerti virág, kellemes rózsás öblítő és egy nagy adag ibolya jellemzik. Egészen elragadó, valószínűleg a női szíveket is megdobogtatja, levegőzve társul még illatába egy kis kávés tónus is, muskotályos jegyek csak kiegészítő díszek a háttérben. Izgalmas, szép. Kóstolva meg szinte beleharaphatunk a borvidékbe, nagyon kellemes savak vezetik, tanninját szinte nem is lehet érzékelni.

Az egész korty egy nagy gyümölcskosár, könnyedén harapható, ress fekete bogyósokkal, ibolyás ízekkel. A lecsengésében jelentkező pici kesernye nem negatívumként jelentkezik, inkább megmenti a bort a gejl zárástól. Mert bizony a tizenhárom és feles alkohol jól befűt, és édesíti a korty végét. Ez lehet az egyetlen kifogásom a borral szemben, egy picit vékony a teste a magas alkoholtartalom cipeléséhez, de éppen csak egy árnyalattal.

Azért így is simán betoljuk hárman a palackot (vallásos szokás szerint harapja a kortyokat), nem kell különösebben szellőztetni vagy boncolgatni, inni kell, nagy társasággal, igaz, hamar csomót köt az ember nyelvére, ha nem vigyázunk. Nagyon szép iskolája a fajtának, egész pici egyensúlyproblémával, így Bősz Adrián 2009-es Menoir-ja simán megérdemli a hét pontot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.