Nemcsak hétköznapokra, de azokra mindenképpen: ezt a cirfandlit régóta vártuk már kínálatból. Könnyed, nyári bor a Danubianatól.

Leánybúcsúra készülünk, kellene választani valami könnyű fehéret a nyári hőségben, mert már látom előre, hogy ha szép vörössel készülök, bontatlanul megy tovább az ünnepelt gyűjteményébe – határozatlan időben. Folyó rozéval készülünk, nekem pedig egy szép fehér kellene a délvidékből, nem lenyűgözni, de beindítani az estét.

Aztán végül is fától az erdőt, még egy hónapja szereztem be egy Danubiana Cirfandlit, ami különlegesség több szempontból is, egyrészt a pincészet miatt, mert a Tolna megyében működő, (Magyarország egyik legnagyobb borászatáról van szó) reduktív, kedvező árú fehérekben évek óta nagyon erős borászat rendre piacra hozott szebbnél-szebb chardonnayt, sauvignon blanct, zöldveltelinit, stb., de eddig kimaradt a pécsi jellegzetesség.

Valószínűleg most is csak szőlővásárlásról van szó, mert maradt pécsi, bort pedig nem dolgoznak fel, mi Matias alapanyagra tippelünk. Szóval maga a bor is erős fricska Pécsnek, ahol hasonló kategóriában eddig nagyon nem jelentkezett senki cirfandlival, és ez egyúttal a másik különlegessége is.

Gyönyörű és kivételes édes, desszert cirfandlikat is könnyebb találni, minőségi kategóriából ha már ehhez a fajtához nyúlnak, komolyabb, karakteresebb fehérek készülnek inkább. (Lásd: Radó, Lisicza, stb.) Ehhez a light-os stílushoz kevesebben nyúlnak, nyilván a szőlőfajta sok energia-befektetést igényel, és biztos az is számít, hogy hova kívánják pozícionálni a gazdák.

A cirfandli pécsi különlegesség, a világon egyedül itt készítenek bort belőle. (Meg az ausztriai Gumpoldskirchenben.) A 19. század végén telepítették püspöki felügyelet mellett a borvidéken, hogy az egyik aduásza legyen a Tokajhoz felzárkózni kívánó pécsi szőlőgazdáknak. Az ígéretes kezdet után az államosítás mondta ki a halálos ítéletet a feltehetően a Como-i tó környékéről származó fajtára, lévén túl nyűgös, foglalkozást igénylő fajta.)

Pedig nagyon kell ez, nagyon, elérhetővé és ismertté tenni, és nem nagy túlzás, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami a cirfandlival történt hosszú idő óta. Ugyanis a Pécsi borvidék széltében-hosszában talán ha 20 hektáron van cirfandli, ami még a helyi piac kielégítésére ha elég, de hatékony megjelenésre, figyelemfelkeltésre semmiképp. Lehet világbajnok bort készíteni belőle, de 82 palack az ingerküszöböt sem üti meg.

Az ajándékozás után bontottuk meg a többiekkel, jól behűtve, tíz fok körül. Illatában kissé szégyenlősen köszönnek vissza a fajtajelleges illatok, nekem a virágok mellett kis citrusosság is jelentkezik: bár vakon kizárt, hogy cirfandlit mondanék, tiszta és szerethető illattal van dolgunk. Ízben éles, kissé savasabb bor, visszafogottabb, de azért ismerős cirfandlis jegyek jelentkeznek. Inkább csak a stílus szokatlan, jut eszembe, mert ízre telt, izgalmas, nem akar túl sokat, leterhelni a szádat és a gondolatokat. A palack másik felét fröccsben ittuk meg, szépen működött szódával is. Nálam ez erős hét pont a kategóriájában. Itt meg lehet kóstolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.