”Aki Márton napján új bort nem iszik, az egész évben szomjazik, aki libát nem eszik, egész évben éhezik.”

Megmondom őszintén, engem már nagyon nehéz kirobbantani mártonnapi programra, de mentségemre legyen mondva, hogy párommal az elmúlt tíz évben végigjártunk minden létező mártonos programot a régióban merő önszorgalomból és lelkesedésből. Viszont a hagyományokat, főleg a boros hagyományokat szeretjük, így november 11., Márton névnap környékén (kimozdulástól függetlenül) rendezünk otthon vacsorát újborral, libával.

A Márton-napi, inkább boros vidékeken, boros gazdáknál jellemző program volt mindig is (szerintem), szóval igazi, magától, vagyis borászok által, állami támogatás és pályázat nélkül megvalósított népszerűsített projekt, méghozzá eléggé hatékony és fontos, lám így is lehet. Most már hagyományosan nem boros vidékeken is mártonnapoznak, valaki ehhez igazítja a szabadságát, hétvégi elutazását, estébé.

Az első bor, az újbor úgyis egy szakrális dolog, igaz, nem kell tőle túl sokat várni. (Eltenni hosszú időre meg végképp nem.) Friss, gyümölcsös, hűs, tiszta, lendületes, akár még kicsit nyers, virgonc borokat keressünk, amelyeket jól esik meginni, könnyű meginni, nem kell fejtegetni, magyarázni, gondolkodni rajta. Csak van és kész.

Boros ünnep azért, mert ez az az idő, amikor a szőlőmunkák már egészen biztosan (tisztelet a kivételnek) véget érnek, és az első borok is fogyasztható állapotba kerülnek, elkezdődhet a hosszabb-rövidebb érlelésük.
Egyébiránt ez az újboros ünnep véletlenül talált egymásra a libaevéssel (de az ilyen világot meghatározó találkozások már önmagukban is sokat sejtetnek). Egyrészt van a fent említett meteorológiailag viszonylag szűken behatárolható időszak, másrészt van a november 11. köré szerveződő mártonos hagyományok, legendák, mondák és népszokások. Igaz, az őszi munkák is ilyentájt érnek véget, a legelőkről behajtották az állatokat, véget értek a pásztorszerződések.

Szent Márton, a szegények és katonák szentje a középkor egyik legkedveltebb alakja volt. A monda szerint libákhoz való „kötődése” nem véletlen, amikor jócselekedetei miatt püspökké akarták tenni, ő a libák között bújt el, akik viszont elárulták a rejtekhelyét. A libaevésnek persze jóval gyakorlatiasabb okai vannak, de illik azért tisztában lenni azzal, honnan származik egy-egy ünnep.

Külföldi országokban is szokás ilyenkor lámpás, mécseses felvonulásokat szervezni, jelképezendő a jócselekedetet. Belgium egyes részein a gyerekek ilyenkor (mint Mikuláskor) ajándékot adnak. Portugáliában sült gesztenyét esznek és bort isznak hozzá.

Szóval együnk, igyunk, látogassunk borászatot idén Márton-nap alkalmából, a háttérinfókból pedig itt található egy kimerítő tanulmány.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.