Kétnapos megbeszélésre utaztam másik városba, és kedves páromnak, aki mint egy gyerek, minden egyes alkalommal megköveteli, elfelejtettem „vásárfiát” venni. Visszainduláskor eszembe jutott, ez volt a szerencsém, meg hogy nem büntetett meg közteres tilosban parkolásért, amíg berohantam a vinotékába.

Semmi trollkodás, merő kíváncsiságból szoktam eljátszani a laikus vásárlót, őszintén érdekel, hogy kedvenc borárusaink milyen érvekkel próbálnak eladni egy-egy bort. (Hiszen a borkóstolás itt kezdődik.) Sok esetben ugye férfi fogad: és sokszor enyhe flörtig menően zajlik a borajánlás, és ha ez kellően intelligens és visszafogott, még szeretem is. Most egy fiatal hölgy fogad, sietségemet látva gyorsan a lényegre is tér, majd amíg gondolataimat rendezve, homlokráncolva bámulom a pultot, feleletválasztós kérdésekkel próbál segíteni?

- Ajándék, vagy saját használat?
- Ajándék – felelem. - Azazhogy saját használat. Mármint ajándék, csak még ma este megisszuk.

Összekacsintós csajos félmosoly, végül megállapodunk egy Lisicza Sauvignon Blanc-ban. Miközben fizetek, gondolkodom csak el, hogy mi is volt a kérdés célja, mi van, ha a saját használatot választom. A kishölgy kedvesen mosolyog, és azt mondja: akkor elég lett volna valami csavarzáras. Már csak a kocsiban puffogtam kicsit, hogy a magammal kötött alku részének értelmében nem szállok ilyenkor vitába semmilyen állítással. Pedig.

Hiába a borospalackok leggyakoribb lezárási módja a parafa dugó, csak a 17. század vége óta használják. (Jóllehet már az ókorban Cato, Plinius és Horatius beszámolói is utalnak arra, hogy kéregdarabokat használtak amfórák lezárására.) Ezt a dugót egy fafajta, a paratölgy kérgéből készítenek. A parafa dugón keresztül a bor levegőhöz jut , és egyes boroknál ez elősegíti a fejlődést. Az eredeti parafadugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből. Szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag. Vannak úgynevezett préselt dugók is, ezekhez a kéreg maradványait használják fel: megőrlik, majd összeragasztják. Bár legtöbbünk számára a parafa dugó „az igazi”, mégis sajnos van néhány hátránya: a dugóhiba.

Oké, hogy a több éves érlelésre szánt borokba legyen is parafa: nem véletlenül működik. Viszont nem látom akadályát, hogy főleg az egy, kétéves, azonnali fogyasztásra szánt reduktív, könnyedebb borokba ugyan miért kéne parafát használni. Teljesen felesleges. Erre ott a csavarzár, Ausztráliában, Új-Zélandon már a borok közel felét csavarzárral palackozzák. Az eljárás olcsóbb, nem okoz dugóhibákat, és máshogy sem változtatja meg hátrányára a bor minőségét. És mondjuk a fákat is védjük vele. (A másik módszerről, a szilikondugókról később.)

Kibontjuk a sauvignon blanc-t, jón a bodza, fajtajegyek, csalán. Illatbomba. Ízben kellemes frissesség, bodza, de szépen nyílik alatta a teste és tartalma. És nem hittük, hogy ezt mondjuk még, de szódával sincs kedvünk felönteni. Meg egyáltalán. Nyolc pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.